Vajon a mindennapi munkahelyi tanulásnál és továbbképzéseknél a géppel írt jegyzetek ugyanolyan mélyen rögzülnek, mint a kézzel írottak? Ez a kérdés sokakat foglalkoztat, akik új készségeket szeretnének elsajátítani a karrierjük során.
A Frontiers in Psychology folyóiratban jelent meg 2024-ben Audrey van der Meer norvég idegtudós és csapatának tanulmánya, amely több mint húsz évnyi kutatásra épül a kézírás agyi hatásairól.
Sűrű elektródás EEG-sapkákkal figyelték a diákok agyműködését, miközben digitális tollal kézzel írtak vagy billentyűzeten gépeltek. (Az EEG az agy elektromos aktivitását méri a fejbőrön keresztül.)
„A kézírás erőteljes, szinkronizált idegi aktivitáshullámot hozott létre az agy kiterjedt területein, összekapcsolva a memória kialakulásáért, az érzékszervi feldolgozásért és a mély tanulásért felelős központokat” — derült ki a vizsgálatból.
Ezzel szemben ugyanannak a tartalomnak a gépelése nagyrészt lekapcsolta ezt a gazdag kognitív hálózatot.
A gépelés ismétlődő, egyenletes billentyűleütéseket használ, kevés térbeli vagy gondolkodási erőfeszítést igényel, ezért a kulcsfontosságú tanulási területek csendesek maradnak.
Ezek a neurológiai különbségek közvetlenül befolyásolják, hogyan dolgozzuk fel és jegyezzük meg az információkat. Korábbi, a Princeton Egyetemen végzett kutatás is hasonló eredményre jutott Pam Mueller és Daniel Oppenheimer részéről.
Az agyunk egy testbe ágyazott biológiai rendszer része, ahol a fizikai cselekvések számítanak.
A gazdag kézmozdulatok cseréje könnyű digitális billentyűzésre rövid távon kényelmes lehet, de a mélyebb kognitív bevonódás rovására megy.
